Eszközök és technikák a kertészetben a talaj termékenységének javítására és a növények betegségektől és kártevőktől való védelmére

A kertészetben az optimális hozam elérése, a magas termékminőség, az alacsony termelési költségek, valamint a betegségek és kártevők csökkentett előfordulása alternatív eszközök, módszerek és gyakorlatok alkalmazásával érhető el, amelyek védik az emberi egészséget és környezetbarátak. Alkalmazásuk minimális erőforrás-felhasználást igényel, és átfogó megközelítésen alapul a természetes erőforrások hasznosításán, a növények biológiai igényeinek betartásán, a növénytermesztési maradványok hasznosításán, a megfelelő vetésforgón és azok kombinált termesztésén keresztül. Néhány ilyen gyakorlatot már az ókori kertészek is alkalmaztak, és ma is könnyen alkalmazhatók és hatékonyak a kis gazdaságok és kertek számára.

A talaj termékenysége közvetlenül növelhető szerves tápanyagforrások – istállótrágya, komposzt és vermikomposzt – alkalmazásával. Az istállótrágya gyakran gyommagvakat tartalmaz, amelyek a termesztett növény gyomfertőzését okozzák, ezért a termesztett növények trágyázására a komposzt és a vermikomposzt használata ajánlott.

A három szerves forrást a tápanyagok sajátos és változó összetétele jellemzi.

1. táblázat A vermikomposzt és az istállótrágya összehasonlító jellemzői

Az istállótrágya minőségét több tényező befolyásolja: a tartott állatok fajtája, takarmányuk, valamint a trágya eltávolításának ideje a gazdaságból. Az istállótrágyát kaliforniai vörös férgek takarmányozására használják a végtermék, a vermikomposzt előállításához. Ebben az esetben az istállótrágya eredete és összetétele befolyásolja a vermikomposzt minőségét. A komposzt növényi maradványok lebomlása eredményeként keletkezik. Jellemzőit a komposztálásra szánt nyersanyagok típusa és azok aránya a komposztkeverékben befolyásolja.

2. táblázat A vermikomposzt és a komposzt összehasonlító jellemzői

A megfelelő vetésforgó ugyanazon a területen, valamint a megállapított vetésforgók betartása egy másik alapvető tényező, amely pozitívan befolyásolja a talaj termékenységét. A vetésforgó a földeken, az úgynevezett vetésváltás, kombinálja a sekély és mély gyökérrendszerű növények váltakozását, a műtrágya-adagok alkalmazását a biológiai igényeknek megfelelően, valamint a hüvelyes növények termesztését, ezáltal növelve a talaj termékenységét. Az ugyanazon fajú és családba tartozó zöldségfélék hosszú ideig tartó, egy helyen történő termesztése a tápanyagok egyoldalú kimerüléséhez vezet, ami csökkentett hozamot eredményez. Ez az oka annak, hogy a gazdaságon kidolgozott vetésforgókat alkalmaznak a megfelelő növényváltáshoz és a monokultúrás termesztés elkerüléséhez.

A vetésforgó nagyon fontos a betegségekből származó veszteségek csökkentésében is. Az ugyanazon családba tartozó zöldségfélék folyamatos ültetése egy helyen lehetőséget biztosít a kórokozók felhalmozódására. Ez indokolttá teszi, hogy ugyanazt a fajt vagy közeli rokon növényeket egy parcellán csak három-öt évente egyszer termesztsek. A monokultúrás termesztés a területek kívánatlan gyomfertőzéséhez is vezet.

Az egészséges növények termesztése a növényvédő szerek minimális felhasználásával megvalósítható egy megfelelő, napos fekvésű helyszín kiválasztásával, amely napi 6–8 óra napsütést biztosít, miközben elkerülik a fák közelét, hogy ne okozzanak árnyékolást a növényeknek. A sorok tájolása a földben alapvető fontosságú a növények egészségi állapota szempontjából. Javasolt a szél irányába történő tájolás, amely biztosítja a szellőzést közöttük, és megakadályozza a nedvesség megmaradását – ez kulcstényező a gombás kórokozók megjelenéséhez.

Sok növénybetegség átvihető magvakkal és veszélyeztetheti a termést. Ezért a magvakat kizárólag egészséges növényektől kell beszerezni, vagy magcégektől kell megvásárolni. A piacon kapható magvakat gyakran, de nem mindig, gombaölő szerekkel kezelik. Ez a kezelés védelmet nyújt a talajban élő kórokozókkal szemben, amelyek a csírázó magvakat és a fiatal palántákat támadják meg, de nem biztosítanak védelmet a teljes palántanevelési időszak alatt. Palánta vásárlásakor alaposan meg kell vizsgálni őket, és csak láthatóan egészséges, jó habitusú, sérülés és rovarok nélküli növényeket kell kiválasztani.

Az ország régióit és mikro-régióit sajátos agroklimatikus viszonyok jellemzik. Az egészséges növények termesztése és a magas hozam elérése érdekében fontos a megfelelő zöldségfélék és fajták kiválasztása az éghajlati viszonyoknak megfelelően.  

3. táblázat A főbb zöldségfélék vetési/ültetési időpontjai

Minden zöldségfélének sajátos követelményei vannak a hőmérsékleti viszonyokkal kapcsolatban; ezért ahhoz, hogy optimális habitust növeszten és fejlődjön, a biológiai igényeinek megfelelő időszakokban kell termeszteni. Az ültetési időpontok hatékony eszközei lehetnek a növénybetegségek kezelésének. A magvak alacsony talajhőmérsékleten történő vetése rothadást vagy a fiatal növények betegségét okozhatja. A meleg évszakban termesztett növények a legérzékenyebbek az alacsony hőmérséklet károsító hatásaira, és fordítva, néhány késői termésű növény magja magas hőmérsékleten vetve nem kelhet ki.

Az optimális növénytávolság betartása, valamint a növények felfuttatása vagy más szerkezetekre történő termesztése csökkentheti számos gombás és baktériumos betegség előfordulását, amelyek hosszú ideig tartó nedves időszakokban szaporodnak. A növényeket minden növényre jellemző, megállapított sémák szerint kell termeszteni, amelyek bizonyos számú növényt biztosítanak holdonként, hogy jó levegőáramlást biztosítsanak. Magasabb sűrűség és a javasoltnál nagyobb számú növény esetén kedvező feltételek teremtődnek a csökkent szellőzés, a megnövekedett páratartalom és a kórokozók szaporodása számára.

4. táblázat Zöldségfélék ültetési sémái

Az optimális öntözési rendszer fenntartása alapvető fontosságú agrotechnikai gyakorlat a növények egészségi állapota szempontjából. Állandóan nedves talajok hozzájárulnak olyan kórokozók megjelenéséhez, mint a magrothadás, a palántadőlés és a gyökérrothadás. Egészséges gyökérrendszer kialakításához a növekedés korai szakaszában a növényeket magasabb öntözési normával csak szükség esetén, hetente legfeljebb egyszer kell öntözni. Forró és száraz időben az öntözési normát növelni, hűvösebb időben csökkenteni kell. A csepegtető öntözés lassan juttatja a vizet, és a leghatékonyabb öntözési módszer. A felületi (gravitációs) öntözés kis területű ültetvények esetén hatékony. A permetező öntözés a hatékonyság és a betegségmegelőzés szempontjából a legkevésbé előnyös. Ha permetező öntözést alkalmaznak, a napos reggeli órákban kell öntözni, amikor a levelek a leggyorsabban megszáradnak. A talajnedvességet a teljes víztartó képesség 80–90%-án kell tartani. Kerülni kell a kertben végzett munkát, amikor a növények és a talaj nedvesek. A baktériumos és gombás betegségek könnyen terjedhetnek egyik növényről a másikra a kezek és a ruházat révén, amikor a növény föld feletti részei nedvesek.

A talajnedvesség megőrizhető mulcs használatával. A mulcsnak két másik értékes tulajdonsága van: gátolja a gyomok fejlődését és védi a növényeket a talajban élő kórokozókkal szemben. Az olyan anyagok, mint a szalma, a kéreg, a levelek, a aprított papír vagy a polietilén megakadályozzák, hogy a talaj a növény részeire és a talajfelszínt érintő termésekre fröccsenjön, és megvédik őket a kórokozók támadásától. Különösen a paradicsom, tök, uborka és dinnye esetében a mulcs megakadályozza a termésrothadást. Néhány mulcsoló anyag, mint a szalma, levelek, aprított fa vagy kéreg, hasznos szerves anyagot is hozzáad a talajfelszínen való lebomlásuk során.

A gyomok a betegségek és kártevők egy másik forrása lehetnek. Egyes gyomok vírusok tartályaiként szolgálhatnak, amelyeket levéltetvek továbbítanak a zöldségfélékre, valamint gazdanövényei lehetnek a kártevőknek. A gyomok versenyezhetnek a tápanyagokért és a napfényért is. A jó gyomirtás növeli a levegő áramlását a kertben, és csökkenti a páratartalmat, ami kedvez a betegségek kialakulásának.

5. táblázat Lehetőségek a zöldségfélék társult termesztésére

A kártevők előfordulásának csökkentésének egy másik megközelítése a zöldségfélék társult termesztése. Ez nem mindig sikeres egyes növények specifikus kölcsönös hatása miatt. Ezért nagyon körültekintően kell kiválasztani az