140 év az Egyesüléstől – az egységben rejlő erőről

1878-ban, közel öt évszázadnyi idegen uralom után, Bulgária ismét megjelent Európa politikai térképén. A San Stefanó-i békeszerződés reményt keltett egy egységes és erős bolgár állam helyreállításában. Azonban alig néhány hónappal később a nagyhatalmak berlini kongresszuson hozott döntései újrarajzolták a határokat és szétmarcangolták a bolgár területeket. Bulgária Fejedelemsége és Kelet-Rumélia közös nyelvük, kultúrájuk és történelmük ellenére különvált.

Így kezdődött a bolgár történelem egy új korszaka – a nemzeti egyesülés küzdelme. Ez küldetéssé vált számos közéleti személyiség, politikus és forradalmár számára, akik úgy vélték, hogy a szétválasztás igazságtalan és csak átmeneti állomás a teljes szabadság útján.

1885-ben, Plovdivban ez az álom kezdett valóra válni. A plovdivi BTCPC élén Zahari Sztoyanov állt, aki élénk tevékenységet fejtett ki és Panicza Koszta, Dimitar Rizov, Petar Zografszki, Ivan Sztoyanovics, Georgi Sztranszki, Prodan Tiskov-Csardafon, valamint számos más ügy pártolója segítségével sikerült megfelelő társadalmi-politikai diszpozíciót kialakítania a lakosság körében, amely szerint eljött a két Bulgária egyesülésének pillanata. Kulcsszerepet játszott a bolgár uralkodó – Sándor battenbergi herceg – beleegyezése is a közelgő tettbe. A nép készen állt – eljött a pillanat.

Szeptember 5-éről 6-ára virradó éjszaka a Danail Nikolaev őrnagy vezette plovdivi milícia, fegyveres csapatok támogatásával, lemondásra kényszerítette Kelet-Rumélia kormányzóátfogóját – Gavril Krasztevicsot. Szeptember 8-án I. Sándor battenbergi herceg hivatalosan is elfogadta az Egyesülést, ezzel állami tetté nyilvánítva azt.

A reakció nem váratott sokáig – alig néhány héttel később Szerbia hadat üzent. A főleg századosok által parancsnokolt, elégtelen harci képzettséggel rendelkező fiatal bolgár hadsereg kivételes hősiességet mutatott. Gyors menetelést hajtottak végre Szlivnicáig és figyelemre méltó győzelmet arattak, amellyel nemcsak politikailag, hanem fegyveres erővel is megvédték az Egyesülést.

Így 1885. szeptember 6-a történelemben aznap marad, amikor a bolgár nép megmutatta, hogy amikor egyek, képesek saját sorsukat meghatározni. Az Egyesülés nem csupán geopolitikai változás – ez egy olyan nemzet erejének, akaratának és érettségének kifejezése, amely kész harcolni az igazságért.