A regeneratív gazdálkodás hatása a biológiai paradicsom terméshozamára és a talaj nedvességtartalmára

Összefoglalás

A zöldségfélék termesztése regeneratív gazdálkodási körülmények között kihívást jelent a „Zöldségtermesztés” ágazat számára, különösen a növények ökológiai gazdálkodás elveinek megfelelő termesztése tekintetében. A paradicsom emelt ágyás, talajművelés nélküli termesztése kedvező hatással van a termésre, de a magasabb hozamok elérése érdekében szükséges a vetés időpontjának optimalizálása, a gyomnövényzet típusának és sűrűségének meghatározása, a trágyázási norma pontos finomítása és a növényvédelem optimalizálása. A talajművelés nélküli zöldségtermesztés iránti egyre növekvő érdeklődés, akár közvetlen vetéssel, akár palántából történő termesztéssel, a termesztéstechnológiák megváltoztatását teszi szükségessé, különböző takarmánynövényekkel történő mulcsozás kezelésével, amelyek egy része magas szervesanyag-tartalommal jellemezhető, valamint integrált gyomirtási technikák fejlesztésével és alkalmazásával.

A kísérlet módszertana

A vizsgálatot a talajművelés beszüntetését követő első évben végezték. Télen mélyszántást, tavasszal pedig több tárcsás boronálást hajtottak végre. A talajfelszínt magas, lapos ágyássá alakították, majd minden talajművelési műveletet beszüntettek. Ennek eredményeként kedvező feltételek alakultak ki a gyomnövényzet megjelenéséhez, amely a főnövény vegetációs időszakában élő mulcsként szolgált.

A „Prometey” fajta növényei determináltak (rövid szárúak), kompaktak, jól levelesedők. A termés intenzíven piros, ovális, átlagos tömege 60-65 g, 2-3 rekeszű, kemény, repedésálló, kis és sekély kocsánynyommal. A szárazanyag-tartalom 4,8%. A fajta nagy termőképességű. Átlagos termésátlaga 4-5 t/ka. A termés alkalmas egészben hámozott és héjas konzervparadicsom, paradicsomlé, koncentrátumok előállítására és szárításra. A fajtát a Maricai Zöldségfélék Kutatóintézetben nemesítették.

A kísérlet céljára a Prometey paradicsomfajtát használták, amelyet közvetlen magvetéssel termesztettek, május 28-án, 60+20+20/30 cm-es sor- és tőtávolságban. A vegetációs időszak 146 napig tartott, és október 21-én ért véget az első őszi fagyokkal.

A növények trágyázása Lumbrical vizes kivonatával történt (1 L szerves trágya 10 L vízben 24 órán át áztatva, hígítás nélkül a talajba juttatva), a következő ütemezés szerint: első trágyázás – 200 ml/növény; második trágyázás – 250 ml/növény; harmadik trágyázás – 100 ml/növény; negyedik trágyázás – 100 ml/növény.

A paradicsom regeneratív termesztését összehasonlították a hagyományos, a vegetációs időszakban több gépi és kézi kapálást magában foglaló termesztéssel, ökológiai mezőgazdasági körülmények között.

Elemzést végeztek a talajművelés nélküli kezelés és a műveléses kezelés talajnedvességének meghatározására a vegetációs időszakban. A mintavételt május-október között (a vegetációs időszakban) végezték, havonta háromszor, 10 napos időközönként, november és december hónapokban pedig havonta egyszer. A mintákat három ponton vették fel két mélységben: 0-10 cm és 10-20 cm.

Növényi termékenység és hozam

A regeneratív gazdálkodás keretében, talajművelés nélkül és gyomnövényzetet élő mulcsként felhasználva szignifikáns különbségeket állapítottak meg a növényi termékenységben a talajművelést alkalmazó kezeléssel összehasonlítva. Jelentősen magasabb mennyiségű zöld termést találtak, ami kritikus tényező a késői szabadföldi termesztésben az őszi fagyok korai beállta esetén, amikor a termés nem éri el a kereskedelmi érettséget. Ez nem teszi lehetővé a növények teljes potenciáljának kiaknázását. Az elvégzett megfigyelések és a növényfejlődés fenofázisainak rögzítése alapján megállapították, hogy talajművelés nélküli körülmények között, gyomnövényzetből származó mulccsal a paradicsom késleltetett növekedést mutat és később formál termést, ami negatív hatással van termékenységére.

A késői szabadföldi paradicsomtermesztésben a legnagyobb jelentőségű a friss fogyasztásra és feldolgozásra szánt piros termés hozama, amely közvetlenül piacra vihető. A korai őszi fagyok közvetlen előtt betakarított rózsaszín és érési kezdeti (breaker) stádiumú termés később, tárolóban vagy menedékhelyen történő érlelés után fogyasztható, és további bevételt biztosít. A zöld termés savanyításra alkalmas.

A talajművelés nélkül termesztett paradicsom alacsony piros terméshozam jellemzi – 344 kg/ka, rózsaszín – 194 kg/ka, érési kezdeti (breaker) – 1005 kg/ka és zöld – 961 kg/ka. Összehasonlításképpen, a vegetációs időszakban talajműveléssel történő paradicsomtermesztés lényegesen magasabb piros terméshozam jellemzi – 2879 kg/ka, rózsaszín – 339 kg/ka, érési kezdeti (breaker) – 780 kg/ka és zöld – 238 kg/ka. A kísérlet első évében, a talajművelés beszüntetése és a gyomnövényzet élő mulcsként történő fenntartása mellett rögzített piros, rózsaszín, érési kezdeti (breaker) és zöld termés összesített hozama 2505 kg/ka volt, míg a vegetációs időszakban talajművelést alkalmazó kontroll kezelésben 4236 kg/ka. Ezek a különbségek egyrészt a növények késleltetett növekedésének és fejlődésének, másrészt az őszi fagyok korai beálltának tulajdoníthatók.

Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a paradicsom emelt ágyás, talajművelés nélküli termesztése kedvező a növény számára, de a jobb eredmények elérése érdekében szükséges a magok korábbi, április végi – május eleji vetése, amikor kedvezőek a feltételek a növények keléséhez, és nem szabad a vetés időpontját május végéig halasztani.

Talajnedvesség

A öntéstalaj-réti talaj nedvességtartalma a 0-10 cm-es rétegben 17,5% és 24,7% között változik (gravimetrikus százalék), ami a mezővízkapacitás (FC) kb. 80-90%-a, amely a mechanikai összetétel és a szerves szén tartalom alapján becsült. Az alsó rétegben (10-20 cm) a nedvességtartalom 17,3% és 23,2% között változik, ami megközelítőleg megegyezik a felső réteg értékeivel. Enyhe tendencia figyelhető meg a jobb nedvességellátás felé a talajművelés nélküli kezelésben, ami alacsonyabb térfogatsűrűségnek és magasabb teljes porozitásnak felel meg (1. ábra).

A térfogatsűrűség a felszíni 0-10 cm-es rétegben 1,00 és 1,11 g.cm-3 között változik, ami jellemző a magas humusztartalmú rétegekre és a művelt felszíni rétegekre. Ez 57 és 60% közötti teljes porozitásnak felel meg (2,63 g.cm-3 részecskesűrűség mellett). Mélységgel a tömörödés megfigyelhető, és a térfogatsűrűség eléri az 1,41, illetve 1,31 g.cm-3 értéket.

A mintavétel során észrevehető, hogy a talajművelés nélküli ágyás talajszerkezete kompaktabb és sűrűbb, míg a talajművelést alkalmazó kezelésben lazább. Megállapították, hogy a talajszerkezet és textúra jelentős befolyással van az infiltrációra, a vízvezető képességre és a víztartó képességre. A növényi növekedés számára rendelkezésre álló talajvíz a világ vízkészleteinek körülbelül 0,01 százalékát teszi ki. A regenerált talajok több vizet szívnak fel és tartanak vissza a talajprofilban, ami lehetővé teszi, hogy a növények hosszabb ideig termelőképesen fejlődjenek csapadék vagy öntözés nélkül. A víz támogatja a regeneratív folyamatokat, amelyek a talaj fizikai termőképességének javítását célozzák, a biomassza felhalmozás ösztönzésével a nagyobb növényi és gyökérnövekedés révén, a talaj biológiai aktivitásának fenntartásával, valamint a talajok kívánatos száradási és nedvesedési tartományán belül történő működéssel a tápanyag-felszabadítás és a talajszerkezet kialakulásának elősegítésére.

1. ábra. Az öntéstalaj-réti talaj nedvessége (1 – 0-10 cm mélység; 2 – 10-20 cm mélység; NO – talajművelés nélkül; BO – talajműveléssel)

Hivatkozások

1. Booker B., 2009. No-Till Tomato Production. PhD Thesis
2. Botelho R., Branco R., Bolonhezi D., Salles F., Balieiro Neto G., Suguino E. Minami W., Nahas E., 2013. Soil properties and tomato agronomic attributes in no-tillage in rotation with cover crops. African Journal of Agricultural Research. 8. 184-190. 10.5897/AJAR12.1256.
3. Bullock, P., Newman, A. C. D., and Thomasson, A. J.,1985. Porosity aspects of the regeneration of soil structure after compaction. Soil Tillage Res. 5, 325–341. doi: 10.1016/S0167-1987(85)80001-5
4. Herrero, E, J Mitchell, W Lanini, S Temple, E Miyao, R Morse, and E Campiglia., 2001. Soil Properties Change in No-till Tomato Production. California Agriculture 55 (1): 30–34. https:/doi.org/10.3733/ca.v 55, N1, p.30