Szorghó – az ősi növény, amely megoldásokat kínál a mezőgazdaságnak

Magas szárazságtűrése és alacsony tápanyag- és talajigénye miatt a kukorica alternatívájaként szolgálhat kritikus klímaviszonyok között.

A politikusok, tudósok és ellátási láncok túl sokáig olyan növényekre összpontosítottak, amelyek nagy mennyiségű vizet igényelnek és kimerítik a talajokat, ezzel sebezhetővé téve a gazdákat az éghajlati válságokkal és a krónikus alultápláltsággal szemben. Azonban léteznek alternatívák. A mag és más ősi, ellenálló gabonafélék nemcsak költséghatékony módon képesek kielégíteni a globális élelmiszer- és tápanyagkeresletet, hanem javíthatják a gazdák megélhetését, miközben védik bolygónk létfontosságú ökoszisztémáit. Az összes gabonanövény közül a mag a legmelegetkedvelőbb és leginkább szárazságtűrő növény. Képes túlélni extrém körülmények között, például 30°C feletti hőmérsékleten és hosszú aszályok idején, növekedését alkalmazkodva a kedvezőtlen környezethez. Még öntözés nélkül is kielégítő hozamot nyújt félszáraz területeken, ami változó éghajlati viszonyok között kulcsfontosságúvá teszi a mezőgazdaság számára.

Képzeljük el a jövőt 2050-ben – a világ népessége 10 milliárd embert számlál, akik közül több mint 2 milliárd szenved alultápláltságban. Az éghajlatváltozás fokozódott: perzselő hőhullámok és pusztító áradások érik évente a gabonakosarakat, mint az USA Közép-Nyugati régiója, Észak-Kína síksága, de Bulgária saját Dobrudzsája is, elpusztítva a kukoricát és a búzát. Eközben a mezőgazdasági területek édesvízkészletei kritikus mértékben apadtak a víztározók szintjén. Ebben a disztópikus jövőben az élelmiszer- és vízválságok példátlan méretű konfliktusokat és migrációt váltanak ki.

A mag (Sorghum) tipikus déli növény, amely növekedéséhez elegendő hőt igényel. Egyenlítői Afrikát tartják a mag szülőföldjének. A növényt Kr.e. 3000 óta ismerik Indiában és Kínában, Kr.e. 2500 óta pedig Közép-Ázsiában. Ma a magot számos országban széles körben termesztik. Indiában a vetésterület 16 millió hektár, az USA-ban – 5,7 millió hektár, Afrikában – 15,4 millió hektár. Nagy területeket vetnek be a Közel-Kelet országaiban, Kínában, Romániában, Magyarországon, Olaszországban, Ausztráliában, Dél-Amerikában és Japánban. Összességében 2020-ban a globális magvetésterület 47,7 millió hektár volt, ami a gabonaterületek 7%-a, átlagos hozammal 1,4 t/ha. A bruttó gabonatermés 75 millió tonna volt, ami a teljes gabonatermelés 4%-a. A mag olyan növény, amelyet Bulgáriában is termesztenek, de az érdeklődés iránta még kezdeti stádiumban van.

Potenciál van a mag termesztésének földrajzi elterjedésének bővítésére a globális felmelegedés miatt.

A jelenlegi körülmények között minden mezőgazdasági vállalkozás a költségek optimalizálására törekszik, sokan közülük költséghatékonyabb növényekre váltanak. A mag ebből a szempontból az egyik legjövedelmezőbb növény, mivel nem igényel különleges kiadásokat műtrágyákra és növényvédő szerekre.

A nyári aszályok fokozódásával a kukorica hozama akár 45%-kal is csökken, míg az Afrikából származó mag kivételes hőtűrő képességet mutat. Ennek a növénynek megvan az a képessége, hogy "önaktiválódjon" – 35°C feletti hőmérsékleten a mag 35–50 napra nyugalmi állapotba kerül, és az első csapadékkal napi 5 cm-es ütemben kezd növekedni.

Ezek az egyedülálló tulajdonságok a magot kiváló alternatívává teszik a kukoricával szemben az intenzívödő éghajlatváltozás mellett. Ez a legalkalmazkodóképesebb növény, amely képes ellenállni kritikusan magas hőmérsékleteknek és hosszú aszálynak.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a kukorica maggal való helyettesítése a vetésforgóban gazdaságilag indokolt, ha a kukorica hozama 5–6 t/ha alatt van. Ezen túlmenően az áttérés a mag termesztésére nem igényel különleges technikai átfelszerelést a gazdaságokban, ami megkönnyíti bevezetését. Mindezeket a tényezőket figyelembe véve a mag jó alternatívának tekinthető a kukoricával szemben szemtermesztésre olyan körülmények között, amelyek között ez a növény alacsony hozamot mutatott Bulgáriában az évek során.

Hol használják a magot?

A magnak több típusa létezik: szemmag, takarmánymag, silómag, édes mag és rostmag. A szemmagot mind közvetlenül, takarmányszemként, mind zöld takarmánytömeg, széna, takarmányszenzács és fűliszt formájában használják. Az édes mag szárában akár 18% cukor is lehet, amelyet szirup, melasz és cukrászipari termékek előállítására használnak. A bioenergetika területén is felhasználható bioetanol, biogáz és szilárd tüzelőanyag előállítására.

A rostmag nagyon alkalmas papírgyártásra. Ennek a típusnak a hibridjeit biogáz előállításra is használják. A többször kaszálható takarmánymagot frissen etetik az állatokkal és zöldtrágyaként használják.

A mag az egyik legértékesebb takarmánynövény.

Bebizonyosodott, hogy a magszem tápláló értékében egyenértékű az árpaszemmel a haszonállatok számára, de hektáronkénti hozamában jelentősen meghaladja a tavaszi árpa hozamát.

A növény teljes föld feletti vegetatív része ehető, és különféle takarmánytípusok előállítására használható. Frissen kaszált és finomra vágott édes magot használnak állattakarmányként, a zöldtömeget pedig silózásra. A mag szárának és levelének nedve sok cukrot tartalmaz, akár 20%-ot is, ami megkönnyíti a nehezen silózható és száraz komponensek erjesztését.

1. fotó: Magszem. Forrás

A magnak számos előnyös tulajdonsága és egészségügyi haszna van.

A magszem 60–80% keményítőt; 8–17% fehérjét; 1,7–6,5% zsírt tartalmaz. A magmagvak számos fontos tápanyagot tartalmaznak, köztük fehérjéket, rostokat, B-vitaminokat, vasat, kalciumot és foszfort. Tápláló összetétele miatt a mag értékes élelmiszerforrás lehet. Ezen túlmenően a mag gazdag antioxidánsokban, mint a flavonoidok és a fenolvegyületek. Az antioxidánsok segítenek megvédeni a szervezetet a szabad gyököktől, csökkentik a gyulladást, és segíthetnek megelőzni olyan betegségeket, mint a szívbetegség, a rák és bizonyos krónikus betegségek. A magmagvak magas mennyiségű rostot is tartalmaznak, amely segít normalizálni az emésztési folyamatot. A rostok javítják a bélmozgást, megelőzik a székrekedést, és elősegítik a hasznos bélflóra fejlődését. A magnak alacsony a glikémiás indexe is, ami azt jelenti, hogy fogyasztása után nem okoz hirtelen vércukorszint-emelkedést. Így a mag hasznos lehet a vércukorszint szabályozásában cukorbetegek vagy glükózszabályozási problémákkal küzdők számára.

A mag fitoszterineket is tartalmaz, amelyek segíthetnek csökkenteni a vér koleszterinszintjét és megvédeni a szív- és érrendszert. A magban található magas szintű élelmi rostok szintén hozzájárulhatnak a szívbetegségek kockázatának csökkentéséhez. Antioxidáns-tartalma miatt a magnak lehetnek gyulladáscsökkentő tulajdonságai. A magmagvak gazdagok flavonoidokban is, amelyek antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással vannak a bőrre. Ez segíthet csökkenteni a gyulladást, megelőzni a korai öregedést és javítani a bőr általános egészségét.

Mik a mag kulináris alkalmazásai?

Az emberi táplálkozásban való használat iránti érdeklődés a mag lenyűgöző táplálkozási profilja miatt növekszik. Magjai különféle módon elkészíthetők – például mint a kinoa vagy a rizs, lisztté őrölhetők, vagy akár pattogathatók, mint a pattogatott kukorica. A gluténkerülők számára a mag kiváló és egészséges választás. Nagyszerű alternatíva a búzaliszt helyett, és különféle süteményekben, például kenyérben, kekszekben vagy desszertekben használható.

A magnak számos kulináris alkalmazása van, és könnyen beépíthető különféle receptekbe. Lisztre őrölve a magnak semleges íze van, és nem tartalmaz glutént, ami kiváló helyettesítővé teszi a hagyományos gluténtartalmú lisztek helyett a legtöbb receptben.

Ezen túlmenően a magpelyhek, más néven "magmagvak", kiválóan alkalmasak reggelikbe és süteményekbe, például sütikbe való beépítésre. A magszirupnak is megvan a helye a konyhában, amelyet természetes édesítőszerként használnak különféle ételekhez és italokhoz.

2. fotó: Mag. Forrás

<