I. Fő betegségek és kártevők
A zöldségkertben leggyakrabban termesztett növények: veteménybab, zöldborsó és lóbab. Fejlődésük különböző szakaszaiban számos, különböző rendekbe és családokba tartozó betegség és kártevő támadja meg őket.
A veteménybab betegségei
Vírusos betegségek
A veteménybabot fertőző vírusos betegségek közül a legnagyobb gazdasági jelentőségűek a maggal terjedők – a Közönséges bab mozaikvírus (Bean common mosaic virus - BCMV), a Közönséges bab nekrózis mozaikvírus (Bean common mosaic necrosis virus - BCMNV) és az Uborka mozaikvírus (Cucumber mosaic virus - CMV). Az első két vírus szűk specializáltságú, csak a pillangósvirágúakat fertőzi, míg az utóbbi polifág, számos termesztett és vad növényfajon előfordul. A három vírus mechanikusan és levéltetvekkel terjed, de tömeges elterjedésük a magon keresztül történik. A növényeken okozott tünetek a levél deformálódása és foltosság. Később tipikus mozaik tünetek, felhólyagosodás, összegöndörödés és növekedés elmaradás jelentkezik. Korán fertőzött növények elpusztulnak, míg a későbbi fertőzés súlyos termésvesztéshez vezet, és a magvak kicsik, deformáltak és foltosak. A termesztésben fellépő erős fertőzés esetén a fertőzött magvak aránya meghaladhatja az 50%-ot.Baktériumos betegségek
Baktériumos levélfoltosság (Xanthomonas axonopodis pv. phaseoli (Smith) Vauterin et al)
Ez a gazdaságilag legveszélyesebb babbetegség Bulgáriában. Minden évben előfordul, a veszteség 10-45% között mozog. Kedvező fejlődési feltételek mellett (magas hőmérséklet (280C) és magas talaj- és levegő páratartalom) tömeges károsodást okozhat. A magon keresztül terjed. Fertőzött mag elvetésekor a csíranövények még a talajfelszín előbukkanása előtt elpusztulnak. A kicsírázott növények sziklevelein olajos foltok jelennek meg, és elpusztulnak. A valódi leveleken kis olajos foltok keletkeznek, amelyek megnagyobbodnak, később kiégnek és a szövet repedezik. A hüvelyeken a foltok sötétebb zöldek és olajosak, később kiszáradnak és vörösesbarnák, bemélyedtek, a baktériumok kiszóródásából származó száraz váladékkal borítottakká válnak. A kórokozó eléri a magvakat, és azokon sárgás foltok jelennek meg.
Gyűrűsfoltosság (Pseudomonas syringae pv. phaseolicola (Burkh.) Young, Dye et Wilkie)
Leggyakrabban a baktériumos levélfoltossággal együtt fordul elő. A maganyagon keresztül terjed. Elvetett fertőzött magvakból vagy mozaikos-foltos levelű növények fejlődnek, amelyek hamar elpusztulnak, vagy foltok jelennek meg a szikleveleken, ami szintén a fiatal csíranövények halálát okozza. A valódi leveleken, először az alsó oldalon, szögletes olajos foltok jelennek meg. A foltok növekedésük során sárga gyűrű veszi körül őket. A hüvelyeken a foltok oválisak, vizesek. Később enyhén bemélyednek és vörösesbarnává válnak. A beteg növények kisebb, ráncos, elszíneződött magvakat képeznek. A kórokozó több mint egy évig túlél a fertőzött növényi maradványokban, és esőzés során vízcseppekkel terjed.
Gombás betegségek
Szaru rothadás (Fusarium solani f.sp. phaseoli (Burkh.) Snyder et Hansen)
Általában mérsékelt veszteséget okoz, de néha jelentős is lehet. A gyökérvégeken vöröses elszíneződés jelenik meg, amely a szár töve felé terjed, és a gyökérkéreg megreped. A föld feletti részek elsárgulnak és fejlődésükben elmaradnak. A hüvelyek idő előtt érik be. A károsított gyökerek felületén a gomba rózsaszín spóratermése jelenik meg. A beteg növények gyakran elpusztulnak, vagy további gyökereket képeznek a túlélés érdekében. A gomba a legjobban magas hőmérsékleten (22-320C), magas talajnedvesség mellett és savanyú talajokon fejlődik.
Rhizoctonia gyökérrothadás (Rhizoctonia solani Kuhn)
Ha a fertőzés a vetés után hamar bekövetkezik, csíranövény pusztulás jelentkezik. A kicsírázás után a szár tövénél megnyúlt, bemélyedő, vörösesbarna színű foltok jelennek meg. Ezek akadályozzák a nedvek áramlását, és ennek eredményeként a növények fejlődésükben elmaradnak.
Antraknózis (Colletotrichum lindemuthianum (Sacc.&Magn.) Br. Et Cov.)
A valódi levelek alsó oldalán és a levélnyeleken az erek mentén vörösesbarna foltok jelennek meg, amelyek a szomszédos szövetekbe is behatolnak. Zöld hüvelyeken kis barna pontok figyelhetők meg, amelyek gyorsan elérik az 1 cm-t. A foltok bemélyedtek, sötétbarnák vagy feketék, barna-vörös gyűrű veszi körül őket. Fertőzött magvakon sötétbarna bemélyedő foltok jelennek meg.
Lisztharmat (Erysiphe polygoni D.C.)
A leveleken kis világos foltok jelennek meg, amelyek megnagyobbodnak és a kórokozó spóráinak fehér, lisztes bevonatával fedettek. A foltok alsó oldalán a szövetek elpusztulnak és vörösesbarnává válnak. Erős fertőzés esetén a levelek kiégnek és a növény teljesen levelezetlenné válhat. Ugyanezek a tünetek figyelhetők meg a levélnyeleken, szárakon és hüvelyeken. Mérsékelt hőmérsékleten (210C) és páratartalom mellett (65%) fejlődik. Számos fajtáját azonosították.
Rozsda (Uromyces phaseoli typica Arthur)
A rozsda elterjedt babbetegség. A veszteség 13-100% között mozog, és a legnagyobb, ha a fertőzés a virágzás előtti és virágzási időszakban következik be. A rozsda a leveleket, néha a szárakat és hüvelyeket támadja meg. A levél alsó felületén apró, fehér, kidudorodó foltok jelennek meg. Ezek fokozatosan megnagyobbodnak és spórákkal teli vörösesbarna pústulákká válnak. A növények növekedésükben elmaradnak. A spórák csírázásának kedvező feltételei a 17-220C közötti hőmérséklet és legalább 18 órán át 95% feletti páratartalom. Számos fajtáját azonosították.
A veteménybab kártevői
Üvegházi fehérlegy (Trialeurodes vaporariorum Westw.)
A kárt a lárvák, nimfák és imágók okozzák; a károsítás egyaránt közvetlen és közvetett. A közvetlen kár abból áll, hogy a lárvák nedveket szívnak, ami a levelek elsárgulásához és a növények legyengüléséhez vezet. A közvetett kár abból adódik, hogy a lárvák táplálkozás közben a nem asszimilálható szénhidrátokat "mézharmat" formájában választják ki, amelyen a levelek megfeketednek.
Babtetű (Aphis fabae Scop.)
A tetvek a levelek alsó oldaláról és a növények hajtáscsúcsairól szívnak nedveket. A megtámadott levelek fejlődésükben elmaradnak, deformálódnak és összegöndörödnek. Magas kártevő sűrűség esetén a károsított levelek, hajtáscsúcsok és hüvelyek elhervadnak. Erősen fertőzött növények fejlődésükben elmaradnak. A közvetett kár abban nyilvánul meg, hogy a lárvák a nem asszimilálható szénhidrátokat "mézharmat" formájában választják ki. Ezen kívül vírusos betegségeket terjesztenek.
Dohánytripsz (Thrips tabaci Lind.)
Az imágók és lárvák a levelekről és a növények vegetatív csúcsáról való nedvszívással okoznak kárt. A táplálkozási helyeken apró fehéres foltok keletkeznek. Magasabb sűrűség esetén ezek a
