Négy bolgár bioszféra-rezervátumot hagyott jóvá az UNESCO.

A Párizsban június 12. és 15. között megrendezett „Az Ember és a Bioszféra” (MAB) Program Nemzetközi Koordinációs Tanácsának (ICC) 29. ülésén négy bolgár bioszféra-rezervátumot hagyott jóvá a tanács: a „Közép-Balkánt”, a „Srebrnát”, a „Vörös Sziklát” és az „Uzunbudzsakot”. Ezek megfelelnek a Sevillai Stratégia* követelményeinek és elveinek, és olyan, sajátos növény- és állatvilággal rendelkező területek, amelyek példát mutatnak az ember és a természet sikeres együttélésére, a megőrzött környezetre és a védett kulturális és történelmi emlékekre.

40 éve, hogy 16 bolgár bioszféra-rezervátum része az európai és a globális biológiai örökségnek. Országunk a bioszféra-rezervátumok számát tekintve a 3. helyet foglalja el Európában Spanyolország és Oroszország után, és a 6.-t a világon. Bulgária szigorúan védett területei lehetőséget biztosítanak tudományos kutatásra, tapasztalatcserére, oktatásra és monitorozásra, de az elmúlt években a bioszféra-rezervátumok fogalma kibővült és továbbfejlődött jelentése a jelenlegi környezeti helyzet kontextusában. Fokozatosan a rezervátumok kezdeti, zárt rendszerként való funkciója, amelyet kizárólag a genetikai erőforrások és ökoszisztémák megőrzésére szántak, a természeti erőforrások harmonikus hasznosítása felé is irányult. A bioszféra-rezervátumok ezen új fejlődése a Sevillai Stratégia koncepciójába ágyazódik, amelynek keretében a Párizsban június 12. és 15. között megrendezett „Az Ember és a Bioszféra” (MAB) Program Nemzetközi Koordinációs Tanácsának (ICC) 29. ülésén négy bolgár bioszféra-rezervátumot hagyott jóvá a tanács: a „Közép-Balkánt”, a „Srebrnát”, a „Vörös Sziklát” és az „Uzunbudzsakot”. A négy bioszféra-rezervátum jelölését a helyi közösségek és a felelős állami intézmények is támogatták.

Bioszféra-rezervátumok

A bioszféra-rezervátumok az ökoszisztéma eredeti állapotának példáiként szolgálnak, és csak természetes környezetükben lehet minőségi értékelést adni az emberi faj természetre gyakorolt hatásáról.

Státuszukat az „Az Ember és a Bioszféra” (MAB) Program Nemzetközi Koordinációs Tanácsa (ICC) nyilvánítja ki az adott ország kérelmére. Kizárólag annak az országnak a szuverenitása alá tartoznak, amelyben találhatók, ezért az adott nemzeti jogszabályok hatálya alá esnek.

Ahhoz, hogy a Világ-hálózat részét képezzék, a rezervátumoknak három fő funkciót kell ellátniuk: egy megőrzési funkciót – az ökoszisztémák és a genetikai sokféleség megőrzését; egy fejlesztési funkciót – a kulturális identitás és a természeti adottságok megőrzését; és egy logisztikai funkciót – a természetvédelmi nevelés, a tudományos kutatás és a monitorozás megvalósítását.

A bioszféra-rezervátumok zónás felosztása érdekes, és három zónára oszlik. A magzóna magában foglalja az összes szigorúan védett területet (rezervátumot), és biztosítja a tájképek, ökoszisztémák és vizek hosszú távú megőrzését. Ezt követi a pufferzóna, amely a magzónát veszi körül és alacsonyabb fokú védelmet élvez. Általában egy adott települést fed le, de az antropogén tevékenységek itt is erősen korlátozottak. Az átmeneti zóna az utolsó, ahol mezőgazdasági és erdészeti tevékenységeket folytatnak; az emberi jelenlét kiegyensúlyozott és strukturált a fenntartható környezetvédelem alapján.

*Sevillai Stratégia – 1995-ben Sevillában, Spanyolországban új korszak kezdődött a bioszféra-rezervátumok hálózatának fejlődésében. Az új koncepcióban a védett területek új nemzetközi jelentőséget szereznek, a 21. század fenntartható fejlődésének szentelve. A bioszféra-rezervátumok tovább építenek kezdeti szerepükre, mint olyan helyekre, ahol a növény- és állatvilág védett, és átalakulnak biológiai sokféleség mintáivá, magukba foglalva az ember és a természet harmonikus kapcsolatát.