'Bolgár és német kutatók feltérképezték a védett növény, a rodopei habszegfű (Haberlea rhodopensis) genomját'

A Bolgár Növényi Rendszerbiológiai és Biotechnológiai Kiválósági Központ – CPSBB – tudósai a németországi Potsdami Egyetem és a Max Planck Molekuláris Növényélettani Intézet kutatóival együtt sikeresen szekvenálták a Haberlea rhodopensis genomját – ez a bolgár endemikus faj, az úgynevezett „feltámadó növény” a Orfeusz virág vagy Rhodopi szilivriak néven is ismert.

A Rhodopi szilivriak genomjának jellemzőit egy nyílt hozzáférésű tudományos cikk írja le, amely a „Cellular and Molecular Plant Sciences” szaklapban jelent meg: “The genome of Haberlea rhodopensis provides insights into the mechanisms for tolerance to multiple extreme environments” .

Laboratóriumi munka a Haberlea rhodopensis növénnyel

Az eredmények a növénybiológia területén dolgozó, különösen az abiotikus stresszel foglalkozó világszerte élő tudósokat támogatják. Figyelemre méltó, hogy a növényben azonosított 44 306 gén közel 24%-a egyedi és kizárólag rá jellemző, hasonló géneket más vizsgált fajban nem találtak. Ez a Rhodopi szilivriak genomját rendkívül értékes forrássá teszi a jövőbeli kutatások számára.

Aszály miatt kiszáradt növények

Az Orfeusz virág óriási potenciált mutat a mezőgazdaság, az orvostudomány, a gyógyszeripar és a kozmetikai ipar számára hasznosítható jövőbeli felfedezések terén. Genomjának szekvenálása megkönnyíti a kutatók számára a gazdaságilag fontos termesztett növények kedvezőtlen környezeti feltételekhez való toleranciáját javító gének, valamint az emberi egészségre hasznos hatású természetes molekulák keresését. 

Aszály után felépült növények

A CPSBB tudományos kutatásainak egyik fő fókusza a Haberlea rhodopensis magas szárazságtűrő képessége – a növény extrém aszály és teljes kiszáradás után, az azt követő öntözésre „feltámad” és teljesen regenerálódik. A Haberlea rhodopensis más szélsőséges körülményekhez, például alacsony hőmérséklethez és hosszú tartamú sötétséghez is toleranciát mutat. A CPSBB kutatói azt a molekuláris mechanizmust vizsgálják, amelynek révén a növény alkalmazkodik az ilyen típusú abiotikus stresszhez. A fő cél az, hogy a kutatási eredmények alkalmazhatók legyenek a gazdaságilag fontos termesztett növényekre, hogy növeljék azok kedvezőtlen körülményekhez való toleranciáját.