A kémiai növényvédő szerek használatára vonatkozó korlátozások alternatív rovarirtási eszközök fejlesztését és alkalmazását teszik szükségessé. A növények és a kártevők között természetesen fennálló kapcsolatokból inspirálódó termékek egyre gyakrabban jelennek meg a piacon.  A növények és a fitofág (növényevő) rovarok a Föld bolygó millió éves történelme során együtt éltek. A gyakorlatban a növények az egyetlen élőlénycsoport, amely saját energiát képes előállítani. Amit gyakran nem veszünk észre, hogy a tápláléklánc minden más élőlénye közvetlenül vagy közvetve a növényektől függ. Nem gondolunk például az oroszlánokra vagy bizonyos madárfajokra úgy, mint növényektől függőkre, ám ők olyan élőlényekkel táplálkoznak, amelyek a növényektől nyerik energiájukat. Emiatt, az evolúció milliói évei során, a növények hatalmas szelekciós nyomás alá kerültek, hogy védekező rendszert fejlesszenek ki a rovarok támadásának elkerülésére vagy semlegesítésére.

Számos bizonyíték támasztja alá, hogy sok növényi tulajdonság, mint például egy specifikus életciklus, levélforma vagy másodlagos védekező vegyületek, legalább részben a rovarok elleni védekezés adaptációjaként fejlődtek ki. Például a torma csípős ízét a glukozinolátoknak nevezett vegyületek okozzák, amelyekről úgy vélik, hogy a rovarok elleni védelem természetes szelekciója révén alakultak ki. A nikotin egy neurotoxin a dohánynövényben, amely szintén a rovarok elleni védelem természetes szelekciójának eredményeként fejlődött ki.  Az evolúció során a növények nem csak komplex védekező apparátust fejlesztettek ki, hanem folyamatosan finomítják azt, ezzel fenntartva az ökológiai egyensúlyt. Ezen összetett kapcsolatok ismerete értékes ötleteket nyújt a környezetbarát rovarirtási megközelítésekhez.  Azok a stratégiák, amelyeket a növények a rovarok és egyéb kártevők támadása ellen alkalmaznak a túlélésük érdekében, a modern növényvédelemben is nagyon sikeresen alkalmazhatók. 

Növényi védekezési mechanizmusok a rovarok támadása ellen

A növények rovarok elleni védekezési mechanizmusai rendkívül változatosak, és a használt kritériumtól függően többféleképpen csoportosíthatók: 

• fizikai (morfológiai) és kémiai;
• távolsági és érintkezési hatású;
• konstitutív (folyamatosan jelen lévő) és indukált (rovarok támadására kialakuló);
• direkt (amikor a növény közvetlenül részt vesz a védekezésben) és indirekt (amikor egy másik organizmus vesz részt a védekezésben).

Egy fizikai vagy kémiai védekezési mechanizmus lehet távolsági vagy érintkezési hatású, lehet állandóan jelen lévő vagy indukált, és definiálható direktként vagy indirektként.