Absztrakt

A körte (Pyrus communis L.) fenológiai fejlődése meghatározó tényező a gyümölcsösökben végzett agrotechnikai és növényvédelmi intézkedések tervezése és végrehajtása szempontjából. Az egyes fenológiai szakaszok sorrendjének, időtartamának és időzítésének ismerete előfeltételeket teremt a betegségek és kártevők támadási kockázatának pontosabb előrejelzéséhez, a növényvédelmi intézkedések időzítésének optimalizálásához és az integrált növényvédelem hatékonyságának javításához. Az elmúlt évtizedekben az éghajlatváltozás jelentős hatást gyakorolt a fő fenológiai események időzítésére, beleértve a rügyfakadást, a virágzást és a gyümölcsérést. Ezek a változások szükségessé teszik a fitoszantári kockázat megfigyelésére, előrejelzésére és kezelésére szolgáló pontosabb módszerek alkalmazását. A jelen cikk áttekinti a körte fő fenológiai szakaszait a BBCH-skála szerint, és elemzi azok hatását a gazdaságilag jelentős betegségek és kártevők megfigyelésére és kezelésére.

Kulcsszavak: Pyrus communis, fenológia, BBCH, éghajlatváltozás, integrált növényvédelem, körtelevélbolha

A modern gyümölcstermesztést a termények fenológiai fejlődésére és a károsító szervezetek dinamikájára vonatkozó információkra alapozott gazdálkodási rendszerek egyre szélesebb körű alkalmazása jellemzi. Ebben az összefüggésben a fenológiai megfigyelések fontos helyet foglalnak el a megfigyeléssel, előrejelzéssel és a növényvédelmi intézkedések tervezésével kapcsolatos döntéshozatali folyamatban.

A fenológia olyan tudományág, amely a növények életciklusában rendszeresen ismétlődő eseményeket és azok környezeti tényezőktől való függését vizsgálja. A gyümölcstermő növények esetében a fenológiai szakaszok szorosan kapcsolódnak nemcsak a növények növekedéséhez és fejlődéséhez, hanem a fertőzési folyamatok kezdetének időzítéséhez, a kártevők megjelenéséhez és fejlődéséhez, valamint a növényvédelmi intézkedések elvégzésének optimális időzítésének meghatározásához is (Drepper et al., 2020).

A körte esetében a fenológiai szakaszok kulcsfontosságú biológiai viszonyítási pontot jelentenek a fitoszantári kockázat értékelése szempontjából, mivel számos gazdaságilag jelentős kórokozó és kártevő életciklusa és károsító tevékenysége a növényfejlődés meghatározott szakaszaihoz kapcsolódik. Ugyanakkor az éghajlati viszonyok változása a fenológiai szakaszok időzítésének és időtartamának változásához vezet, ami szükségessé teszi a rendszeres megfigyelést és a fenológiai információk integrálását a korszerű előrejelzési és növényvédelmi irányítási rendszerekbe (Reeves et al., 2022; Tominaga et al., 2022).

A fenológiai fejlődés biológiai alapjai

A körte (Pyrus communis L.) évelő, lombhullató gyümölcsfaj, amelynek éves fejlődési ciklusa a nyugalmi állapot, az aktív vegetáció, a reproduktív fejlődés és a téli időszakra való felkészülés szakaszainak egymást követő előrehaladását foglalja magában.

A vegetatív növekedés őszi befejeződése után a körtében az endodormancia időszaka kezdődik, amelyet a rügyekben a növekedési folyamatok belsőleg meghatározott elnyomása jellemez. Ebben az állapotban a fejlődés a kedvező külső tényezők hatására sem folytatódhat mindaddig, amíg a nyugalmi állapotot fenntartó élettani mechanizmusok le nem győződnek.

Az endodormanciából az ekodormanciába való átmenet a hidegigény kielégítése után következik be, amely bizonyos számú hidegóra felhalmozódását igényli. A növekedés belsőleg meghatározott elnyomásának leküzdése után a rügyfejlődést elsősorban a környezet hőmérsékleti viszonyai szabályozzák (Gabay & Flaishman, 2024).

Ennek az átmenetnek a jelentőségét a rügyfakadás időzítésére, a virágzás kezdetére és a későbbi fenológiai szakaszok dinamikájára gyakorolt hatása határozza meg.

A BBCH-skála és a körte fenológiai szakaszai


A gyümölcstermő növények fenológiai megfigyeléseinek egységesítése érdekében a BBCH-skálát alkalmazzák, amely a növények ontogenetikai fejlődésének egymást követő szakaszait leíró általánosan elfogadott rendszert képviseli (Meier, 2001).

1. táblázat. A körte (Pyrus communis L.) fő fenológiai szakaszai a BBCH-skála szerint és azok jelentősége a fitoszantári kockázat megfigyelése és kezelése szempontjából

BBCH-kódFenológiai szakaszJelentőség a növényvédelem szempontjából
00Téli nyugalmi állapotA kártevők áttelelő formái sűrűségének értékelése
01A rügyduzzadás kezdeteA fenológiai és fitoszantári megfigyelés kezdete
03RügyduzzadásAz áttelelő kártevők aktiválódása
07Zöld csúcsA fokozott fitoszantári kockázatú időszak kezdete
09A zöld levélcsúcsok megjelenéseIntenzív felmérések végzése betegségek és kártevők tekintetében
51A virágrügyek duzzadásaA korai kártevőpopulációk megfigyelése
55Látható virágrügyekKritikus időszak a fitoszantári megfigyelés szempontjából
60A virágzás kezdeteFokozott fertőzési kockázat az Erwinia amylovora által
65Teljes virágzásMaximális kockázat a virágfertőzések tekintetében
69A virágzás végeA fitoszantári állapot értékelése virágzás után
71GyümölcskötődésA virágzás utáni megfigyelés kezdete
75Intenzív gyümölcsnövekedésA kártevősűrűség megfigyelése és szabályozása
81Az érés kezdeteA betegségek és kártevők által okozott károk értékelése
91A lombhullás kezdeteA gyümölcsös fitoszantári állapotának elemzése
97A lombhullás végeFelkészülés a téli fitoszantári megfigyelésre


A téli nyugalmi állapotból az aktív vegetációba való átmenet a körte fejlődésének egyik kulcsfontosságú fenológiai időszaka. Az Európa különböző részein végzett vizsgálatok eredményei a tavaszi fenológiai események korábbi bekövetkezése felé mutató kifejezett tendenciát mutatnak a megfigyelt éghajlatmelegedésre reagálva (Reeves et al., 2022; Drepper et al., 2020). A rügyfakadás korábbi naptári időpontokra való eltolódása meghosszabbítja a vegetációs időszakot, ugyanakkor növeli a késő tavaszi fagyok okozta károk kockázatát. Ugyanez az időszak kapcsolódik számos gazdaságilag jelentős kártevő áttelelő formáinak aktiválódásához is, amelyek közül a körtelevélbolha (Cacopsylla pyri L.) különös jelentőséggel bír.

Rügyfakadás és virágzás

A virágzás szakasza a körte reproduktív fejlődésének meghatározó szakaszai közé tartozik, mivel a termésképződés közvetlenül a beporzás, a megtermékenyítés és a kezdeti gyümölcsfejlődés folyamatainak sikeres előrehaladásától függ. Ezeket a folyamatokat a hőmérsékleti viszonyok, a csapadékviszonyok, a beporzók aktivitása és a növények élettani állapota közötti összetett kölcsönhatás befolyásolja.

A különböző európai régiókban végzett vizsgálatok adatai a virágzás korábbi naptári időpontokra való eltolódását mutatják a megfigyelt éghajlatmelegedés következtében (Reeves et al., 2022).

Azt is megállapították, hogy a téli hőmérsékleti viszonyok változása megzavarhatja a körte fenológiai és reproduktív folyamatainak normális előrehaladását, eltéréseket okozva a virágfejlődésben és a virágzásban (Tominaga et al., 2022).

A terméskezdemények és gyümölcsök fejlődése

A virágzás befejeződése után a gyümölcskötődés és az intenzív terméskezdemény-növekedés szakasza kezdődik, amely meghatározó a növények terméspotenciáljának megvalósítása szempontjából. Ennek a szakasznak az előrehaladása közvetlen hatást gyakorol a terméshozamra és a gyümölcsök minőségi jellemzőire. A magas hőmérséklet, a korlátozott vízviszonyok és a kártevők által okozott károk élettani terméskezdemény-hulláshoz, csökkent növekedési intenzitáshoz és a termelés minőségének romlásához vezethetnek. Ugyanakkor ebben az időszakban válnak láthatóvá a növények ontogenetikai fejlődésének korábbi szakaszaiban bekövetkezett fertőzések és károk következményei.

Az éghajlatváltozás hatása a körte fenológiájára


Az éghajlatváltozás a gyümölcstermő növények fenológiai fejlődésének dinamikáját meghatározó jelentős tényező. A körte esetében a hőmérséklet emelkedése a fő fenológiai események korábbi naptári időpontokra való eltolódásával jár, beleértve a rügyfakadást és a virágzást, valamint a vegetációs időszak meghosszabbodásával és a gyümölcsérés időzítésének változásával. Emellett a késő tavaszi fagyok okozta károk valószínűsége növekszik a vegetáció korábbi kezdete miatt.

A körte változó éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodása szempontjából különös jelentőséggel bír a hidegigény kielégítése. A téli időszakban felhalmozódott hidegórák számának csökkenése a nyugalmi állapot hiányos leküzdéséhez, egyenetlen rügyfejlődéshez és a fenológiai és reproduktív folyamatok későbbi előrehaladásának zavaraihoz vezethet (Gabay & Flaishman, 2024).

Fenológiai eltérések az éghajlatváltozás körülményei között

A növények, a kártevők és a hasznos szervezetek közötti fenológiai aszinkronitás az éghajlatváltozás mezőgazdasági ökoszisztémákra gyakorolt hatásával összefüggésben a kutatás fontos tárgyává válik. Az egyes szervezetek hőmérsékletváltozásokra való eltérő érzékenysége a kulcsfontosságú fenológiai események időzítésének eltolódásához és a gazdanövények, a fitofágok és természetes ellenségeik között kialakult szinkronizáció megzavarásához vezethet (Reeves et al., 2024).

Ennek a szinkronizációnak a megzavarása a gyümölcsösök ökoszisztémáiban a trofikus kapcsolatok szerkezetének és működésének változását okozhatja,