Agrotechnikai teendők a gyümölcsösben novemberben

Gyümölcskertészetekben

A szaporítóanyag ültetvények anyanövényeit lefedés nélkül hagyják.

Minden gyökeres és gyökértelen hajtást metszőollóval vagy éles késsel a lehető legalacsonyabbra vágunk le. Ha az anyabokrok gyengék, 1-2 hajtást hagynak azok megerősítésére. A hajtások levágása után az anyanövényeket földdel borítják be, hogy megvédjék őket a téli fagyoktól.

A tőkéket a magágyakból a növényi vegetáció befejezése után emelik ki.

Ha a levelek még nem hullottak le, kézzel vagy levélhullató szerekkel történő permetezéssel távolítják el – 0,1–0,2%-os kalcium-klorid, 0,4%-os mangán-klorid és egyebek.

A tőkéket az MSZ szerint osztályozzák, és a gyengéket, elmaradottakat és túlnőtteket elkülönítik.

Az elsőéves kertészetben a tőkéket kültetik.

A talajt előre jól fel kell készíteni. A telepítési távolságok a gyümölcsfajtától függenek, általában 80 x 20 cm, dió esetén pedig 100 x 30 cm. A magonc tőkéket a gyökérnyaktól 1–2 cm-rel mélyebbre ültetik, a vegetatív tőkéket pedig 20 cm mélységben, a gyökérrel borított rész hosszától függetlenül. Ültetés után a tőkéket megöntözik és 10 cm magasra felhantolják a nedvesség megőrzése és a sikeresebb rügyezés érdekében.

A kertészetben nem ültetett maradék tőkéket tavaszig szélvédett helyen, a gazdasági épületektől távol tárolják. A gyökereket laza és nedves talajjal borítják be és bőségesen megöntözik.

Új szaporítóanyag ültetvényeket létesítenek.

A könnyű, nedvességtartó, mélyen megművelt, 4–6 t istállótrágyával, 100–150 kg szuperfoszfáttal és 50–60 kg kálium-szulfáttal hektáronként feltrágyázott talajt részesítik előnyben. A növényeket 1,8–2 m sor-, és 35–60 cm tőtávolságra, 25–30 cm mélységben ültetik. Ültetés után a földfelszint felett kb. 20 cm magasságban levágják a növény föld feletti részét.

Magokat vetnek a magágyakba.

A talajt előzőleg hektáronként 4–5 t istállótrágyával trágyázzák és kerti állapotba hozzák – 30–35 cm-re szántják és szintezik. Az alma és körte magjait nem rétegezik előre, míg a kis csonthéjasok magjait nedves homokban két hónapig rétegezik, hogy előidézzék a betakarítás utáni utóérést.

A gyümölcsfákat kiemelik, osztályozzák és tárolják.

A kiemelést traktoros eke, hidraulikus felszerelés vagy speciális kapaszkodó segítségével végzik. Az osztályozást az MSZ előírásai szerint végzik, 25 darabos kötegekbe kötve, és címkét rögzítenek a fajta nevével és a tőke típusával. A fákat sík, jól lefolyó, szélvédett helyen, a gazdasági épületektől és szénatárolóktól távol tárolják, és megöntözik, hogy a talaj jól tapadjon a gyökerekhez.

Gyűjtik a tavaszi oltáshoz szükséges oltóvesszőket.

A vesszőket általában a fa koronájának déli részéről veszik. 25 darabos kötegekbe kötik és nedves homokban, árnyékos helyen, hűvös pincékben vagy hűtőtárolókban tárolják.

Gondoskodnak a rétegezett magvakról.

A hónap végén elkezdik az előkészületeket a padon történő oltáshoz.

Gyümölcsültetvényekben

A fiatal gyümölcsültetvényekben felmérik a hiányzó fák számát, és tervet készítenek a hiánypótlásra fajtánként és változatonként. Javítják a drótszerkezeteket és újakat állítanak fel. Folytatódik az istállótrágya elszállítása és szétszórogatása.

Súlyos aszály esetén nedvességpótló öntözést végeznek hektáronként 60–80 m³ vízzel.

Megkezdődik a termesztés céljából végzett téli metszés a almatermésűeknél.

Gyümölcsfákat ültetnek az új ültetvényekbe. Sűrű ültetvények létesítésekor az ültetőgödrök helyett az árkos ültetést javasolják.

Eper ültetvényekben

Folytatódik az eper indák kiemelése, előkészítése és hűtőtárolókban való tárolása tavaszi-nyári ültetés céljából.

Aszály esetén a szeptemberben vagy októberben létesített ültetvényeket öntözik, és ahol gyomok vannak, megtisztítják a területet.

A hónap végén a régi ültetvények nedvességpótló öntözését végzik.

Fűtött üvegházakba ültetik a növényeket a korai epertermesztés érdekében.

Málna ültetvényekben

A ültetési anyagot kiemelik, osztályozzák és tárolják.

A termelő ültetvényből a sarjakat kézzel, egyenes lapáttal emelik ki. A másodéves szaporítóanyag ültetvényekből az összes ültetési anyagnak megfelelő sarjat – a minősítésre szántakon kívül – kézzel emelik ki. A harmadik évben a szaporítóanyag ültetvények sarjait ekével vagy kapaszkodóval emelik ki. A tavaszi ültetésre szánt sarjakat árkokban tárolják, a gyökérnyak felett 15–20 cm-es talajréteggel letakarva. A talajt megtapossák és bőségesen megöntözik. Új málnaültetvényeket létesítenek.

Feketeribizli ültetvényekben

Érett dugványokat gyűjtenek. Egyéves hajtásokat használnak fel fiatal termelő vagy szaporítóanyag ültetvényekből. A hajtásokat dugványokra vágják. Minden dugványnak 20-25 cm hosszúnak és 5-6 mm-nél vastagabbnak kell lennie. Alul a dugványt egy rügy alatt 2-3 mm-rel vágják le, felül pedig egy rügy felett legfeljebb 1 cm-rel.

A dugványokat gyökeresítik.

A sorban a dugványokat 15-20 cm távolságra, döntve, közel 45°-os szögben helyezik el a talajba. Könnyű talajokon egyszerűen beletűzik, nehéz talajokon ültetővesszővel ültetik. A legfelső rügyet a talajfelszín alatt hagyják. Ültetés után a dugványok körüli talajt megtapossák.

A ültetési anyagot kiemelik, osztályozzák és tárolják.

A gyökeres növényeket a hónap elején kézzel vagy gépi úton emelik ki, de nem 0 ^oC alatti hőmérsékleten. A tavaszi ültetésre szánt növényeket 45-50 cm mély árkokban vagy árkokban tárolják. Gyökereiket talajjal borítják be, a talajt megtapossák és bőségesen megöntözik. Intézkedéseket hoznak az egerek elleni védekezésre.

Új feketeribizli ültetvényeket létesítenek. A bokrokat termésre metszik.

Egyéb kultúrák ültetvényeiben

Füge dugványokat gyűjtenek gyökeresítésre.

Gyökeresítésre egyéves, 1-1,8 cm vastagságú és rövid csomóköztartamú hajtásokat használnak. A dugványokat 25-26 cm hosszúságban készítik elő. Az alsó vágást közvetlenül a csomó alatt, a felsőt pedig egy jól fejlett oldalrügy felett 1 cm-rel végzik. A dugványokat 50 darabos kötegekbe kötik, címkézik, homokba temetik hűvös helyiségekben vagy kint, sekély, legfeljebb 25 cm mély gödrökben.

Gránátalma dugványokat gyűjtenek gyökeresítésre.