Őszi növényvédelmi tevékenységek repcében

A repcét augusztus végén–szeptember elején vetik. Igényes növény a talajra – tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokat igényel. Legjobb előveteményei a búza, az árpa, a korai burgonya stb. Többféle gyomfertőzést szenved: téli–tavaszi, korai tavaszi és gyökértörzses gyomok. A gyomok korai megsemmisítése csökkenti a versenyt a növénnyel és hozzájárul az egyenletes állományképződéshez és a rozetta fejlődéséhez.

Fő repcemegbetegedések ősszel

Száraz szárrothadás (Phoma lingam)

A betegség a repcében a csírázástól a "6. levél" növekedési stádiumig jelentkezik. A legalsó leveleken szabálytalan, kerekded, szürkészöld foltok képződnek, rajtuk apró fekete pontokkal (a kórokozó piknidiumaival). A foltok fokozatosan nekrotikussá válnak és a levélnyelekre és a szárra terjednek át. A szár fertőzése közvetlenül a talajszinten vagy közvetlenül felette történik. A Phoma a gyökérnyakot is megtámadja, sötét foltokat okozva, amelyek a növények kiszáradásához és elhalásához vezetnek. A betegség foltokban fejlődik az állományon belül, és kedvező körülmények között nagyon gyorsan elterjed az egész táblán.

Ezért szükséges a rendszeres őszi monitorozás, és a kezelést akkor kell végezni, amikor az első sárgás foltok megjelennek a leveleken.

A kórokozó a növényi maradványokban és részben a repcemagvakban telel át. A phoma fejlődését elősegíti az esős, párás időjárás és a 22–24 fokos optimális nappali hőmérséklet.

Védekezés

A betegség elleni védekezéshez kiegyensúlyozott műtrágyázást kell alkalmazni, és a repce kártevőit is ellenőrizni kell, mivel az általuk okozott károk bejutási pontot jelentenek a fertőzés számára. Különösen fontos odafigyelni a káposztaszár-bogár elleni védekezésre, amely betegségeket terjeszt.

A sikeres betegségellenes védekezéshez őszi gombaölőszerek alkalmazását kell végrehajtani, ami jelentősen csökkenti a fertőzés előfordulását és súlyosságát, valamint a növények téli kihullásának kockázatát.

A száraz szárrothadás elleni védekezési intézkedések közé tartozik a megfelelő vetésforgó és a növényi maradványok megsemmisítése is.

Veszélyes kártevők ősszel:

Káposztaszár-bogár (Psylliodes chrysocephala)

A káposztaszár-bogár mindenütt elterjedt, és magas egyedsűrűség esetén óriási kárt okoz. A kártevő évente egy nemzedéket fejleszt. Tojásként, lárvaként és imágóként telel át.

Szeptemberben és októberben az imágók intenzíven táplálkoznak, és szeptember végétől december közepéig rakják le tojásaikat. A kikelt lárvák kezdetben a szárak epidermiszébe, később a levélnyelekbe és a levelek fő ereibe fúrnak. A lárvák egy része tavasszal kel ki.

A káposztaszár-bogár rokon faja a kis káposztaszár-bogár. Egyéb káros bolhafajok a repcén a fekete, világoslábú, hullámos csíkos, len, kender és egyéb földibolha-fajok.

Védekezés

Ősszel kárt okoz a levelek megrágásával, apró lyukakat készítve, amelyek a levelek növekedésével nagyobb perforációkká válnak. Már a csírázáskor megtalálható a növényen, ezért folyamatos monitorozás szükséges, és ha a 3–9 levél vagy annál több levél növekedési stádiumban 2 imágót/m² észlelnek, vegyi védekezést kell alkalmazni.

Repcelevél-darázs (Anthalia rosae)

Évente három nemzedéket fejleszt, a legnagyobb kárt az őszi harmadik nemzedék lárvái okozzák – a teljes levéllemezt elfogyasztják, csak a főeret hagyják meg. Vegyi védekezést 2–3 lárva/m² gazdasági küszöbértéknél végeznek.

Ősszel fejlődik a kártevő harmadik nemzedéke. A felnőtt darázsok október végéig repülnek, és tojásaikat a sziklevelekre és az első igazi levelekre rakják. A fiatal lárvák a levelek fonákján táplálkoznak, apró gödör formájában rágnak bele. Ahogy nőnek, lyukakat rágnak a levéllemezekbe, amelyek fokozatosan

megnagyobbodnak, széltáplálási károkat okoznak, majd később a teljes levéllemezt elfogyasztják, csak a főereket hagyják meg. Fejlődésük befejezése után a lárvák a talajba ássák be magukat, és ott telelnek át.

Védekezés

A repcelevél-darázs elleni védekezést 2–3 lárva/m² vagy 2–3 károsított növény/m² gazdasági küszöbértéknél végezzük.

Levéltetvek (Brevicoryne brassicae)

A felnőttek és a nimfák nedveket szívnak a növény leveleiből és száreiból. A növények legyengülnek és fejlődésük leáll. A levéltetvek számos vírusbetegség vektorai.